|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Csak pislákol már a gyertya lángja,
Két árnyék a falon eggyé válva,
Újra, s újra megremeg, egy álom,
Hogy szeretkezem veled...
Vágyva testem hozzád simul,
Míg éj takar, és bealkonyul,
Lassan ringunk, dacolnánk a vággyal,
De forróság emészt, vet?dünk az árral...
Mint kéjcseppeket, iszom csókod,
Bilincsben tart két er?s karod,
Méregként szívom minden elsuttogott szavad,
Bennünk valósággá válik az álom-pillanat!
Néha meg-megrezzen az éjnek fátyola,
Napsugárral játszik a hajnal r?t fia.
Mi alszunk, együtt, ölelésünkt?l védve,
Szívünk dobbanása, szerelmünk menedéke.
S mikor ajkad parazsára reggel ébredek,
Szemedben látom, én már egy vagyok veled.
Nehéz leírni, mennyit jelentesz nekem...
Várlak... nagyon várlak, mindig jobban, kedvesem! |
|
|
- október 14 2007 08:14:43
Gyönyör? vers volt, bár az a "Méregként szívom minden elsuttogott szavad," valahogy nem érthet? volt számomra. |
- október 14 2007 11:28:24
Amikor azt a sort írtam, eszembe jutott Szendrey Júlia, aki egyszer elmondta, milyen egy "Költ? szenvedélyes szavainak édes mérgét szívhatni"... Nos az én kedvesem nem költ?, de már írt nekem verset, és tudom, mire gondolt, mit érzett Júlia. Számomra is méreg, édes méreg!
Köszi, hogy itt jártál! |
- október 14 2007 16:22:12
Bocs, hogy hozzá szólok,de ez a legmérgesebb méreg!A szerelem mérge!Mennyi összetört szív van a méreg által bejárt úton!Bár sok boldogság is!Kinek édes a méreg, kinek halálos!
Bocs, hogy beleszóltam!
Üdv Misi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. november 30. vasárnap,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
