|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nagyapámnak volt egy lova,
Remény volt a neve,
Apró koromban szekerén
Poroszkáltunk vele.
—–
Én simogattam a nyakát,
És ő húzott: Remény,
Húzta kocsinkat dombra fel,
El is fáradt szegény.
——-
Így húz tán még azóta is
Nap mint nap - hegyre fel,
És válaszol, még akkor is,
Ha senki sem felel.
—
A ködbe bújó távlatok
Közt rejtőző Remény
Vezet, mint meghitt gyertyaláng,
Imbolygó messzi fény. |
|
|
- július 28 2010 07:46:54
Ez remek! Nagyon tetszik! Kívánom, hogy soha se hagyjon el!
Üdv, Feri  |
- július 28 2010 08:03:14
Kedves kis verseddel,vissza hoztad a gyermek koromat.
Én az apukámmal ültem a bakon.Köszönöm neked.
Szeretettel:Mezso |
- július 28 2010 09:27:26
Kedves Inpeters!
Nagyon jó volt olvasni e versedet, mert eszembe juttatta az én gyermekkoromat is, hiszen apámnak is voltak lovai, akik olyan okosak voltak, hogy hazahozták őt a kocsiderékban, ha már nem tudott ülni a bakon. Én magam is többször utaztam lovasszekéren, sőt lovasszánon is, és vezettem a lovakat ekézés közben is.
Örülhetsz, hogy még emlékszel a ló nevére, én sajnos már elfelejtettem a valamikori lovaink nevét.
A versed szép és nagyon tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- július 28 2010 09:43:10
Nagyon kedves, szép vers!
Gratulálok: Pircsi |
- július 30 2010 11:17:20
Remek vers.
Biztos ma is sokakat húz. Ez a ló valószínűleg túlél benünket.
üdv: hoporty |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
