|
 Vendég: 86
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Két mellbimbón nőttem fel én
Ringtam jó anyám illatos csecsén
Éltem vígan kemény keblének tején
Akkor jártam a csúcson a világ tetején
Mióta tőle elszakítva élek
Sártekénk mocskába lépek
Irtják egymást a népek
Jól laknak lent az apró férgek
Anyám ringatott mosollyal arcán
Majd öcsém bújt s aludt a karján
Akkor ő járt a csúcson a világ tetején
Élt vígan keblének tején
Keblében ma gyászharangok zúgnak
Neki vége vége a rögös útnak
Hamvai árny nélküli szavak talán
De elolvasni nem lehet, csak az élet túloldalán.
|
|
|
- július 29 2010 08:42:04
nagyon jó lett ez a versed |
- július 29 2010 08:54:31
Tartalmas, szívhez szóló a versed.
Formai kifogásom, dolgozhattál volna rajta még az egységes szótagszámok érdekében, a rímek azok rendben.
Szeretettel Joli |
- július 29 2010 09:07:18
Szomorú emlékezés...Érzem verseden, hogy itt most nem is a vers megformálása, mint inkább a belőled kiömlő fájdalom kiírása játszott szerepet. Ismerős...nálam is a szavak ömlenek maguktól...
Tetszett! |
- július 29 2010 18:25:47
Sancho!
Tudom mit érzel! Nagyon szépen megírtad, meghetó, fogadd részvétem!
Seretettel: Pircsi |
- július 29 2010 21:36:52
Sancho!Nagyon szépen fejezted ki érzéseidet!Fájóan szépen!Gratulálok versedhez!
Szeretettel:Vali. |
- július 30 2010 08:45:54
Mélységesen megható, fogadd együttérzésem. Mostanában egyre magasabb színvonalt vélek fölfedezni nálad. |
- július 30 2010 16:55:23
Szépségesen szomorú, fájó sorok...
Maryam |
- szeptember 18 2010 08:40:43
Köszönöm a szavakat, jolankam majd figyelek!
Satya |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
