|
 Vendég: 33
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nem tudom, mit érzek. Talán vágy,
mely felemészti gyenge szívemet,
mely mint vad bika, ha vöröst lát,
és merész matadort mögötte,
meglódul belül.
Meglódul belül,
és kitörni vágy.
Nem tudom, miért van... ha itt vagy,
lelkem újra és újra szárnyra kap,
ajkam újra és újra szomjazza,
testem újra és újra kívánja
éltető csókod.
Éltet a csókod,
hogyha velem vagy.
Azt sem tudom, miért, de félek...
várj! tudom mégis! hogy elhagysz engem.
Bízom és hiszek és remélem,
hogy örökké itt maradsz mellettem,
s védve ölelsz át.
Védve ölelsz át,
mert nagyon félek.
Két karodban feledem, szívem,
mi lelkembe ég, mint forró nyila
a Szerelemnek... s zeng az ének:
"Lelkem megvadult táltos paripa,
mely csak érted él.
Mely csak érted él,
míg dobog szívem."
|
|
|
- augusztus 07 2010 21:01:08
Tetszett a költeményed,és az érzelmeid nagyon is normálisak ebben a helyzetben. |
- augusztus 07 2010 21:05:26
Joxemi!
szép szerelmes vers, van egy két ellentmondás benne, de elfér!
gratulálok: Pircsi |
- augusztus 07 2010 21:29:09
Szép szerelmes érzések!
Gratulálok:Geot |
- augusztus 07 2010 22:36:23
szép, ahogy az utolsó sorok felerősödtek... |
- augusztus 08 2010 07:28:06
Formailag érdekes verset hoztál.
nagyon tetszett! (pl: az első sor vége rímeltetve az utsó sorral.)
Szeretettel. szisz |
- augusztus 08 2010 12:46:25
Szép, Különleges! |
- augusztus 10 2010 00:00:34
Nagyon jó vers, tetszik a megszokottól eltérő formai megoldása.
Csak csodálni tudom változatlanul a tehetséged.
Gratula: Böbe |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
