|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Immár láttam Őt, de a kép oly hamar elillant,
Mint vízgyűrűk bodros fodra,
Elmosta a folyó sodra,
Csak egy pillanat volt, mikor egy percre felvillant.
Ám lomha órák teltek villámgyorsan futva el,
Oly rövidnek mutatkozott
(érzékszervem csalatkozott),
S már szállok is a messze utazó vonatra fel.
Immár láttam Őt; mi erős volt, erősebbé lett...
Bárcsak megfagyna az idő,
A folyton változó-szökő,
S örökké égne e megfagyott percben az élet.
Szeretem – kétely szikrájának immár helye nincs,
Mert már láttam, öleltem Őt,
Szívmélyembe zártam be Őt,
S bár elúszik a vonatablak – bennem ott a kincs. |
|
|
- augusztus 17 2010 07:01:13
Nagyon - nagyon szép, Tris!
Szeretettel :Gabi   |
- augusztus 17 2010 08:21:45
Tris!
Nagyon szépet írtál! Ölelted Őt? Ez már valami! Nem félreértés, ugye?
Szeretettel üdvözöllek, versedhez gratulálokircsi |
- augusztus 17 2010 08:55:53
Kedves Tris!
Ez a versed is nagyon-nagyon szép. Örömmel olvasom, hogy "ölelted őt". Remélem ez a valóság és nem csak "képzelet"!
De ha csak vonatablakon keresztül láttad őt, akkor egy kicsit csalódott vagyok.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 17 2010 13:09:21
Valóság - de csak baráti ölelés volt, és marad is az. Köszönöm... |
- augusztus 17 2010 15:59:36
nagyon tetszett!
-úgy érzem ,részedről nem csak baráti ölelés volt'..
szeretettel:mine |
- augusztus 17 2010 18:14:01
Részemről valóban nem. |
- augusztus 17 2010 18:21:24
Nagyon szép verset írtál!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
