|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
N-emet mondott hát, felsóhajtott az égbolt,
E-z a mese is csak hol volt, és hol nem volt.
M-ár csak remény suttog – lassan az is elmúl,
.
.
.
D-ér cseppjébe remélő holnapsugár fúl.
E-lengedem így hát – mert elengednem kell,
S-orsomat tovább viszem, messze, messze, el.
Z-enél még az alkonyat; a szív nem csitul,
E-gy biztos pont az örök horizonton túl:
R-ónákat átszelő szeretet hangja szól,
E-rősebb bárminél, bármi hatalomtól;
T-estvérként szeretem, bár angyal Ő nekem,
E-rősen szorítom, el sosem engedem:
M-ert bárhol, bármikor, bárhogy, de szeretem.
|
|
|
- augusztus 19 2010 09:05:27
Nagyon szép a versed! Sajnálom, hogy nem úgy alakult, ahogy szeretted volna! Pedig szorítottam érted! |
- augusztus 19 2010 10:32:22
Tris!
Szépet írtál, szeresd is!
üdv ircsi |
- augusztus 19 2010 19:23:00
Versed megérintette a lelkem! Nagyon szép vers! Én is ilyen érzésekkel küzdök!
Szeretettel gratulálok:Geot  |
- augusztus 20 2010 03:35:25
szép és ötletes... |
- augusztus 20 2010 21:42:47
Nagy szíved van neked Tris!
Csak nem vigyázol rá
Versed gyönyörű lett!!
Üdv, Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
