|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Megfáradt arcom bágyadtan mosolyog
Mögöttem fényességesen ragyog a Nap,
El?ttem nem, el?ttem sötétség burkolat.
Megfáradt arcom bágyadtan mosolyog,
Szememben látszik már szürke hályog.
Megtört lelkem összeesett mint tükör,
Mely eltört, mit épp most múlt söpör.
Aztán ez is belekerül a rakás szemétbe,
Akárcsak a papír, darabokra széttépve.
Minden elhagyott lélek így végzi rég,
Számukra már úgysem tündököl az ég.
Szürke világban, szürkés falak között,
Hozzájuk a magány titkon beköltözött.
Nem látták sosem, csak tudták legbelül,
?velük, az élet nem egy húron pendül.
Bíztató szavaktól várják megváltásukat,
Eszeveszetten keresik a víg mosolyokat.
Én is ide tartozom, sajnálom, er?m fogytán,
Nap mint nap kesergek az életem nyomorán.
Lassan bele?rülök a tépázó gondolataimba,
Menthetetlen létem betévedt ködös világba.
Talán egy, egy utolsó esély lenne a boldogságra,
Jöjj vissza, kérlek. Én nem vágyom semmi másra.
Nélküled meghalok, eltemet a bús magány szolgája,
Olyan szép lenne, ha Te lennél az aki életem lezárja. |
|
|
- október 18 2007 11:02:40
Uralkodik verseden a fájdalom és elkeseredettség, mint ahogy lelkeden a kilátástalanság. Pedig a megoldás benned van, az értelmedben, a neveltetésedben és a körülvev? világban. Meg kell, hogy találd! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. május 06. szerda,
Ivett, Frida napja van.
Holnap Gizella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
