Valamikor ifjan
Mindent akartam
A végtelent
Égbe szökken? hegyeket
Óceánokat, tengereket
Azt hittem én majd
Boldogabb leszek
Mint anyáim el?ttem
Keser? sorsukból
Kitörni akartam
Megmutatni nekik
A bennük összegy?lt keservet
Nem én örököltem
S az álmok-álmok maradtak
Nem elég, ha az ember csak
Egyedül akar, ha társa nincs
Az álmok-álmok maradnak.
Ma már csak annyit kérnék
Jöv?t a gyermekeimnek
S miel?tt még elmegyek
Egy kis boldogságot
Csak adj még nekem
/Júlia/
