|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
Egy fa tanított meg újra állni,
törzsének támaszkodva
néztem térdeim nyomait,
elhalt gyökereim föld alatt,
nevük kereszten,
de velem bíbicként játszott a hit,
törött szárnyú angyal égből leesve
olyan volt a remény, felé rohantam,
de felröppent nevetve,
s otthagyott, könnyedén.
De a fa megtanított újra állni
korhadt törzse érdes kérge
szinte bőrömbe égett,
önmaga fejfája volt az a fa,
mégis fel,
az égre nézett. |
|
|
- szeptember 09 2010 09:02:41
..érdekes gondolat menet...ez tetszik:
önmaga fejfája volt az a fa,
mégis fel,
az égre nézett. |
- szeptember 09 2010 12:11:48
Kedves Janus!
Mi, emberek is ahhoz a fához hasonlóak vagyunk, még ha százszor is megcsapodossa a vihar szele arcunkat, akkor is fohászkodva nézünk fel az égre. Mert úgy érezzük, máshonnan nem jöhet a várva várt segítség.
Nagyon szép és nagyon tetszett a versed!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 09 2010 17:33:08
HÜMMMMM!
Ágota |
- szeptember 09 2010 18:01:49
Nagyon tetszik a versed! Elgondolkodtató!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
