Lehulló falevéllel a szél kerget?zött.
Magasba emeli majd leejti a sárba,
Szegény kis levélke árva halála.
De felh?k között kandikál még a nap
Lombodra fest bíborat, aranyat
Ilyen életed, múlik az id?,
De van még remény míg a tél elj?,
Van gyümölcs a fán roskatag,
Mit unokáid neked álmodnak
Rád süt még a fény és a nap
Idd, hát idd az éltet? sugarat
S ha j? a tél, lehullik a fáról a lomb,
Puha hó betakar, zúzmarán szikrát vet a nap,
Csúfolja a halált, a reszket? ágakat.
Mert a halál nem örök,
Isten ?rzi álmunkat
Tavasszal kikandikál a hóvirág,
és új rügy fakad
Csak kicsit alszunk tán meg is halunk,
De szól a tavasz harsona :
S mi feltámadunk fiatalok, id?sek és ?sök,
S tartozunk egy hatalmas végtelen , ragyogó ,erd?höz!
gosivali - október 21 2007 12:04:11
Gyönyör? a versed... Már a cím is elvarázsolt. Gratulálok! Nagyon jó ilyen verseket olvasni, élmény volt. Köszönöm!
Nagyon jó ilyen verseket olvasni, élmény volt. Köszönöm! 
