Napkorong

Ha a testem marad,
de hátrafordulok
és megnézem a múltam,
már gyerekként is
egy örökké püfögni vágyó kis vulkán voltam.
Mindig izegtem és mocorogtam,
a bennem fortyogó kicsi láva,
kinézett volna a nagyvilágba
de nem engedték!
Örökösen elvették a kedvét
attól,
hogy megmutathassa
milyen gyönyörű is,
ha
tűzpirosaranya
az égig szökik,
és szikrái pattognak a széllel!
Elvágták penge éllel
az utat
s így magában kutat és keres
más kiutat,
és szunnyadva felnő,
de zárt marad
és esendő.
Az első
alkalommal felszakítja a hártyát,
amivel a nagyok bezárták.
És érzi végre,hogy repülni kéne
és meg is teszi!
Tűzijátékot szór az égre,
kiül a saját peremére
mélysége felett
kötéltáncol
és sokat aggódik a mától!
Tudja jól,
hogy pazarol,
érdemtelenre szikrát szór,
felhevíti
és melegíti
és önmagát
szép lassan kimeríti,
mert elfogy a tűz
meg a
türelme
és ha így halad,
kihűl, és
meghal
a
láva Szív
meg
az Elme!

Hozzászólások

bZsanna - szeptember 16 2010 08:50:30
Az elfolytott vulkán esete! Engem a szüleim folytottak el gyerekkoromban, ezért később én is lázadtam, s belőlem is ilyen piromániás dolgok szakadtak fel..

Versed nagyon megérintett, igen szép!
S most tényleg eltöprengtem, vaj' nem egy anyától és apától?...

Üdv, Zsanna

reitinger jolan - szeptember 16 2010 08:52:16
Folyt a versed, mint láva, ne aludjon ki soha e vulkán!

Olvasmányos, gördülékeny, sok mindent elárul személyiségedről.

Szeretettel Joli

agota - szeptember 16 2010 09:34:19
Köszönöm, még azért elpöfögök egy darabig! (Remélem)
Ölel
Benneteket Ágota

winston - szeptember 16 2010 10:05:43
nagyon tetszett

hubart - szeptember 16 2010 11:32:12
Ha "meghal a láva Szív meg az Elme",
Mi lesz majd veled, Világnak Szerelme?
Szeretettel, Feri

vallejo - szeptember 16 2010 12:11:55
Micsoda Párhuzam! Micsoda csoda vers!
Elsodortál mint a láva!
Majdnem szívet törtem.
No ezekért a pillanatokért koslatok utánad!!!!!!
Vallejo

Torma Zsuzsanna - szeptember 16 2010 12:20:48
Kedves Ágota!

Egy kicsit úgy éreztem, hogy ezek a jellemzők rám is vonatkoznak egy kicsit. Mifelénk sem volt szokás gyermekkoromban, hogy mindig azt tegyük, amit szerettünk volna. Behatárolták a tetteinket, akaratunkat, és ha nem sikerül vulkánként kitörni később, akkor az sok gondot, és frusztrációt okozhat felnőtt korunkra. Mert akkor jövünk rá, hogy mit veszítettünk, hiszen minden másképp is történhetett volna.
Ezért magamban én is sokszor "elpöfögök" inkább, hogy ne bántsak meg érzéseimmel és véleményemmel másokat. Inkább magamat mérgezem.

Üdv.: Torma Zsuzsanna

agota - szeptember 16 2010 15:53:03
Kedveseim, köszönöm, hogy olvastatok, és hogy "értetek" hiszen értetek is szól!
Öleléssel
Ágota

heaven - szeptember 16 2010 17:58:22
Érdemes volt ismét elolvasni.. Érdekes vers.

Szeretettel: Bea

mezeimarianna - szeptember 16 2010 18:31:04
Hűha....No akkor ne leszek pazarló

)Gratulálok!!!

agota - szeptember 16 2010 18:42:48
Köszönöm haeven,
köszönöm Mariann,
örülök, ha tetszett.
Öleléssel
Ágota

mamuszka - szeptember 16 2010 19:25:02
Ó dehogy hűl ki, még rengeteg forró , heves indulat van benne...irigyellek érte, meg a szép formákért

szeretettel mamuszka

agota - szeptember 16 2010 19:31:02
Köszönöm Mamuszka!
ölel
Ágota

Geot - szeptember 16 2010 20:34:22
Ágota! Nagyon szép és különleges versedhez szeretettel gratulálok!
Nem tudom,talán jobb,ha kitör valamikor az a láva! Én úgy érzem bennem rekedt,nem mertem engedni,hogy kitörjön!