|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Esik
Homlokom mögött koppan
minden cseppje
esik
távol vagy tőlem
szerelmed elereszt-e
esik
csendben hallgatom
közelgő alkonyom
erősödő neszét
jötte úgy nyomja szívemet
mint egy ódon
cirádás márvány nehezék
esik
takaróm arany
lepedőm ezüst
vánkosom bársony
vacogva ringatom magam
a magányos ágyon
esik
csontomig hatol
a nyirkos hideg
Ölelésed szétfoszló álom
nem melegít át többé
arany tekinteted
ezüst szavad
s kezed a bársony. |
|
|
- szeptember 19 2010 07:56:41
Gyönyörűséges!!!
Ágota |
- szeptember 19 2010 08:10:52
Egy olyan érzést idézett fel a versed bennem, amire most még nem szivesen emlékszem! De ahogy a versed olvastam, kicsit könnyebb lett. Örülök hogy ráakadtam! Szeretettel: Margó |
- szeptember 19 2010 08:17:22
szép a versed, és tetszik a formai megoldása |
- szeptember 19 2010 09:13:53
Nagyon szép verset írtál! Az ismétlődő sorok-esik- nyomatékot is adnak az érzésnek! Szép megfogalmazás!
Szeretettel:Zsó |
- szeptember 19 2010 11:50:29
Kedves Mazsu!
Versed olvasván kicsit megborzongtam, bár idebent viszonylag meleg van. Át éreztem a hidegséget mit megrajzoltál.
üdv:gufi |
- szeptember 19 2010 13:14:52
Ne sírj...szép vers,gratulálok!!! |
- szeptember 19 2010 21:04:24
Nagyon szomorú a versed, olyan mint ez a vigasztalhatatlan időjárás. Reméljük, hogy lesz még szép napütéses ősz, a szívedben is!
Szeretettel, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
