|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Azt kérdezed, milyen érzés?
Milyen, mikor nincs más kísértés?
Milyen, ha a hajnali szél
Ágak közt zörögve rólad mesél?
Azt kérdezed, milyen ?si, milyen édes?
Mint a Nap, hasonlóan fényes?
Szabad-érzés?-e, s ha igen, mennyit ér?
Ha vad lenne, folyna-e vér?
Kérdezed, gyorsabb-e a madaraknál?
Olyan halk, mintha suttognál?
Kérdezed t?lem, hogy-hogy nem félek?
Miért érzem, hogy ez maga az élet?
Olyan, mint szél suhogása a fákon,
Mint levél reszketése törött faágon,
Mint úszó deszka, melyet víz le nem gy?z,
Mint idea, mely korokat megel?z,
Mint feny?kabátot markoló, lusta hegyek,
Mint a legteljesebb hittel elmondott Hiszekegy,
Mint tenger moraja a fáradt éjszakában,
Mint színes léggömbök gyermekek álmában,
Mint messzire táncoló, festett n?k illata,
Mint szeret? ölelés, ha anya adja,
Mint selyembe burkolt ?s-tündérmesék,
Mint meleglehelet? holdfényes esték,
Mint napfényt beszívó város menti patak,
Mint délre költöz? szürke vadludak,
Mint hajnalban a zsenge f? harmata,
Mint ó-id?s zongora egyszervolt dallama,
Mint a szájban olvadó hófehér cukor,
Perzsel? t?z, mely parázsból újra gyúl,
Mint országút porába süppedt pénzérme,
Mint titok, mi rejtélyes több ezer éve,
Mint barlangok mélyén bent rekedt hangok,
Mint a Mennybe hallatszó Notre-Dame harangok,
Mint a nyugaton vágtató szellem, a musztáng,
Mint messzi vonat sípja, ahogy a csendbe vág,
Olyan, mintha álmot sz?ne a lélek,
S eldobná félelmét, mi semmivé lett,
Olyan, mint falon túli édes suttogás,
Mint gy?zelem, amit nem követ bukás,
Mint az álmos holdnak elmondott szavak,
Mint szívós gombatörzs a parki fák alatt,
Mint mikor a kontrollt elveszíti az ész,
S a szelídség vad lesz és nem kicsit merész,
Mint homok zenéje a sivatagban,
Mint ebéd meleg párája az otthonokban,
Mint világvárosokban büszke üvegépületek,
Mint repül?k tej- országútja, a fellegek,
Olyan, ahogy a felszabadítottak éreznek,
Vagy mint sebek, melyek már rég nem véreznek,
Mint háborúban a béke szava,
Mint fekete ?r, távoli fényl? csillaga,
Mint karosszékben pihenni egy es?s délután,
Mint ismerni valamit, mit mi tudunk csupán,
Mint szó, mit az író keres, de nem talál,
Mint a jóság bilincsébe vert halál,
Mint tüzes- sárga, ?szi bokorlevelek,
Mint karácsony éjjel földre hulló hópelyhek,
Mint gyógyszer, mi megöli a fájdalmat,
Mint kérlel? szó, mi ébreszt szánalmat,
Mint testüket keres?, vacogó árnyak,
Mint féküket vesztett szerelmi vágyak,
Mint cél nélküli kósza érzések...
... majdnem ilyen, hogy szeretlek téged. |
|
|
- október 21 2007 06:39:01
Nagyon nagy a szókincsed, jó a kifejez? és megfigyel? képességed. Szép ez a vers, a szerelem ezernyi árnyalata.Lehet, Icának igaza van, néha a kevesebb több, de ezek csak a mi véleményeink. |
- október 21 2007 09:12:25
Gyönyör? a versed - akár több alkotás alapja is lehetne... Szépek a hasonlatok, csak úgy zúdúlnak az olvasóra, és nem elcsépeltek... Gratulálok szép versedhez! |
- október 21 2007 10:44:09
Köszönöm szépen, a mint szavak kivételén meg majd dolgozom |
- október 21 2007 11:43:06
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
