Napkorong

Nem hiszed...

Nem hiszed,hogy szívem mit érez...
nem hiszed,hogy lelkem mily üres...
nem hiszed,mióta nem láttalak,
lelkemből hiányzik a nyár és a tavasz...

Nem hiszed,hogy hiányzol az életemből,
mint a tiszta oxigén a levegőből,
mi nélkül nem élet az élet...
az élet nélküled már semmivé lett!

Mióta nem tudok rólad,és nem is látlak-
méginkább halott az életem s a vágyam...
méginkább élőként vágyom utánad-
érted kiált minden éledő szavam!

A nappalaim és éjszakáim arról szólnak,
elképzelem magam ölelő karjaidban...
nem kell több,csak karod ölelése...
érzékeink megértő összecsengése.

Szeretném újra látni átkaroló mosolyodat,
mely engem szeretettel mindig átölelt,
szeretném újra látni kedves arcodat,
szeretnék lelkedhez kerülni,közel.

A szívem egy mozsárban összetörve,
darabjaira hullva,megtötren a porban hever...
életre kelthetné szerelmed egyetlen cseppje...
mely gyémántként tündökölve életet lehel!

Nem hiszed,de hiányzol az életemből,
elküldtelek-de szívem nem akarta!
Nem hiszed,de hiányzol a lelkemből,
addig éltem,míg karod lelkem karolta!

Nem hiszed,de bennem élsz örökre...
nem hiszed,valahol éltem melletted él...
veled él,lélegzik,dobban egyszerre...
szíved dobbanásában mindig újat remél!

Hozzászólások

pircsi47 - szeptember 22 2010 09:23:52
Gabikám!
Csodálatosan kiírtad Magadból a bánatod és a vágyadat.
Nagyon tetszett, szívből gratulálok, Veled érzek!
Puszillak

ircsi

vallejo - szeptember 22 2010 10:19:18
Szia Nyunyika!

Nos amikor elolvastam az volt az első reakcióm, hogy ez a lélekdézsa bizony felborult és kiömlött belőle minden.
De legalább újra fel lehet tölteni mindenféle lelki dologgal.
Örültem a versednek!
Vallejo