|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Borult fellegek gyülekeznek haldokló lelkem fölött.
Egyre hűvösebbek az éjszakák és a könnyeim is egyre gyakrabban hullnak.
Én is elmenni készülök, mert nem tudlak elfeledni.
De hová mehetnék nélküled...?!
Pedig már nem a régi vagy amiért igazán megszerettelek.
A lelkembe tiportál,csalódást okoztál és azt Hittem meggyűlöltelek.
De hiába minden hisz titokban még mindig Nézlek Téged Anélkül,hogy Te észrevennéd.
Még mindig annyira szép vagy.
A szemed, a mosolyod, a nevetésed.
Még mindig szerelemmel figyellek téged.
Hiába mondogattam szomorúan és kisírt Szemekkel,hogy hozzuk helyre ami elmúlt.
Neked semmi nem számított,
Az sem,hogy minden véget ért.
Hiába akarlak gyűlölni nekem nem megy.
Összeomlott minden.
Pedig olyan boldogok voltunk együtt.
De döntöttem!Elindulok.
Talán egyetlen egy hely van ahol elérhet a végzet!
És ahol már senki sem bánthat.
A Föld alatt egy sötét koporsóban már a Szívdobbanások nélkül.
Egyetlen emléket magam mögött hagyva.
Egyetlen egy papírt amin ez a pár sor neked szól:
Lehet hogy Te nem szerettél igazán engemet,
De őrizd meg az emlékemet a szíved legmélyén,
Hogy volt valaki aki inkább az életét feldobta,
Mert téged még annál is jobban szeretett! |
|
|
- szeptember 23 2010 16:23:47
Totya!
Ez egy prózai költemény amit írtál, szép szerelmi könyörgés, csak a végét kár volt odaírni, azt az egyetlen papírt!
Egyébként gratulálok ircsi |
- szeptember 23 2010 16:47:25
szomorúan szép sorok... |
- szeptember 23 2010 19:12:36
Fájdalmas gondolatok... |
- szeptember 23 2010 20:00:29
Kedves Totya!
Kegyetlen, szívbemarkoló az írásod. A távozás nem biztos, hogy a legjobb megoldás!
üdv:gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
