Napkorong

Radnai István:

PARA(NORMÁLIS)-FRÁZIS

fakírok ágya ringatja álmomat
hold-ezüst kanál mérget csorgat
míg én a mézet ajkamon érzem
a szerelem veszte okozza a végem
hullámaira vesz minden rossz és jó
felszínre vet és vagy fulladni enged
itt élet halál kéj gyönyör szenved
a márvány-hold ma oly fakó

elrepül felettem mint gyilkos kő
ha eltalál vad kínok tora jő
de válladra hajtom gyorsan a fejem
álmomban szerelmeim közt vagy velem
s miként a gránát-verte költő
árok és domb gyökér lesz a temető
miként soroljam fel míg a híd alatt fekszem
duna szajna vagy balaton simítja lelkem
monília ragyája veri már a holdat
annyira irigyellek téged a holtat

de hallga ágyamban szú perceg
életem homokóra lefutnak a percek
görcsös lábamat rángatja a gyönyör
izzad az ágy sodródik velem a lepedő
száraz a szám cserép-ajkam epedő
a cukor nem édes meggyötör
jönnek éhen dülöngélő sorban
szerelmeim akik mind magam voltam

Hozzászólások

mamuszka - szeptember 24 2010 11:19:53
Tömör empátia kell ehhez, logikailag nem közelíthető meg kesernyés érzésvilágod. Többször elolvastam - feltűnt, hogy nincs benne semmi központozás, nem különböztet meg kis és nagybetűt...Ennek is van jelentősége?
Szenvedtem veled - míg megértettem
szeretettel mamuszka

agota - szeptember 24 2010 11:57:39
Látod, engem nem zavar, a központozás hiány, tökéletesen visszaadja az érzéseidet! Bár én sem mondom, hogy könnyen emészthető!
Ölel
Ágota

pircsi47 - szeptember 24 2010 12:12:16
István!
Kicsit kemény a versed, de én minden szavad megértettem, és a kép is összeállt, mert már ismerem a stílusodat, hisz minden irományodat
elolvastam ami a Korongon van!
Jó vers, csak a temetkezéseket senkinél nem szeretem.
Az majd úgyis eljön, ha itt lesz az ideje!
Szeretettel gratulálok