|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,224
|
|
Szipogó az est, lopakodva, félve
Oson felém, ágyamba sírja magát
Mint kisgyermek édesanyja dalát
Hallgatva felrezzenő csendjében.
Viharszagú távol rója lépteit
Sejtjeimben virraszt az öntudat
Vak szemem konokul az égbe kutat
Magamba ásítom az éj fényeit.
Rezzenő sóhajod szétszalad bennem
Messze néz, ám a lélek közelre von
Nem vagyok veled, de nélküled se.
Hisz muszáj elhinni a másnapot
Míg lábam fájja az anyaföldet
Kél a lét, s összeérnek az évszakok.
|
|
|
- szeptember 24 2010 19:22:09
Remek vers, nagyon igaz, amit írtál, vagyis, ahogyan én értelmeztem. ...
Szeretettel. Léna |
- szeptember 24 2010 19:23:22
Gyönyörűséges! " szipogó est,ágyamba sírja magát,magamba ásítom az éj fényeit!" - hihetetlen költői képek! |
- szeptember 24 2010 19:25:06
Köszönöm szépen |
- szeptember 24 2010 19:51:40
Maryam!
Szép versedhez gratulálok, puszillak ircsi |
- szeptember 24 2010 20:27:14
Milyen érdekes kedvesem az,ahogy gyönyörűségesen "kifelé" nézel magadból!
Ágota |
- szeptember 24 2010 21:16:32
Kedves Marjam!
Csodálatos lett szonetted, az évszakokkal sajnos, tovaszállanak felettünk az évek.
üdv:gufi |
- szeptember 25 2010 07:36:00
EEEEEEEEEEEEZ IGEN!
Vallejo |
- szeptember 25 2010 11:07:15
Különlegesen szép megszemélyesítéseid gyönyörködtetők, noha a hangulata szomorkás és ugyanakkor beletörődő, elfogadó is.
szeretettel mamuszka |
- szeptember 25 2010 15:05:57
Nagyszerű képek hordozzák a varázslatot versedben, kedves Maryam, beleborzongtam a költői gyönyörűségbe.
Szeretettel, Feri |
- szeptember 27 2010 13:38:27
Köszönöm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 20. szombat,
Rafael napja van.
Holnap Alajos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
