|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy kihalt utcán lépkedem,
Sehol senki, csak mi ketten.
Nem szólok én hozzá semmit,
Hisz nincsen mir?l beszélni.
Sosem voltunk túl beszédesek,
Ám összetartozunk, amióta csak élek.
? húzott mindig a sötét felé,
Haragudni rá, mégis nehéz.
Sok mindenben volt a párom,
Egyedül nem lenne maradásom.
Így is most útra kellett keljek,
Reménnyel telve, hogy felejtek.
Hangokat hallok házak ablakaiból,
Arcokat keresek, ahol a zene szól.
Senkisem figyeli már rég az utcákat,
Nem gondolják, hogy valakik ott járhatnak.
Nem állunk meg egy percre sem,
Mert menekülünk, azt hiszem.
Csak a végtelen van el?ttünk,
Kopár világ, ott a helyünk.
Nem sétálunk kézen fogva,
Bár össze vagyunk fonódva.
Szerelemhez semmi köze,
Nem is várok többet t?le.
Egy kihalt utcán lépkedem,
Sehol senki, csak mi ketten.
Végül csak elt?nünk a végtelenben,
Az árnyékommal, követve engem.
|
|
|
- október 21 2007 22:22:17
Ez nagyon megfogott, többször éreztem már én is ezt, alig várom, hogy a többi versed olvassam  |
- október 22 2007 16:14:03
Nagyon tetszett ez a versed!
Az árnyékod, mond mi mást tehet?
Összetartoztok ti ketten,
ezért aztán, követ a végtelenbe... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
