Alkonyatkor furcsa alak lép a tájra,
Sikolt minden k?, mintha minden lépte fájna.
Fekete porral hinti be az eget,
S belever milliom ezüst szeget.
Fekete leple bevonja földet,
Elaltatja a hegyet és a völgyet.
Suhanva repül el a házak felett,
ébren lév? embereket keres.
Szemükre hinti a fekete lehelletet,
Ha ébren volt is, most már szendereg.
Pirkadatig járja a leveg?t zeng?, szép szava,
Nem más ez a vándor, mint maga az éjszaka.
gaboo - október 22 2007 08:52:06
Kedves Monika! A sokak által néha félelmetesnek vélt éjszakát olyan kellemes, megnyugtató hangulattal ruháztad fel, hogy reggel lévén kedvem volna most találkozni vele. Tetszett a versed. Köszi!
gosivali - október 22 2007 10:23:47
Remek ötlet ez a képi forma, nemkülönben a megvalósítás is. Különös hangulatot varázsoltál az olvasó köré szép verseddel. Gratulálok!
Henkee - október 23 2007 10:45:48
Különleges vers,találó a vándor-metafora,és nyugodt,lágy hangulatot áraszt
Henkee
