|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Nagy Domokos Imre
POR ÉS HAMU
– Nagyanyám, Kosáryné Réz Lola temetésén –
A farkasréti vén fák alatt
Együtt nyugszik három nemzedék.
Múlttá váltak, s nevük már emlék.
Két házaspár, s kettő egymaga.
Por és hamu leszünk, mert vagyunk.
Az egyén nem – ámde a család
Általnyúlik az időkön át,
S utódainkban leljük meg magunk.
(Budapest-Sasad, 1985. január 12-13.) |
|
|
- szeptember 27 2010 12:50:38
Szép megemlékezés, nemes gondolatok..
Szeretettel, Zsanna |
- szeptember 27 2010 13:37:37
remek és hangulatos - formailag is megoldott, kerek |
- szeptember 27 2010 15:24:11
Szép sorok! Szeretettel:Geot |
- szeptember 28 2010 09:14:29
Tartalmához ritkán szólok hozzá, inkább a formai kivitelezéshez, stilisztikához, költői eszközökhöz szoktam. Versed azonban továbbgondolásra késztetett. Rohanó világunkban a temető az a hely, ahol mélyebben belegondolunk sorsunk alakulásába, egyén és család szintjén. Halál ellen talán az egyetlen vigasz az életnek utódainkban való folytonossága. Szomorú dolog az, ha valaki leszármazott nélkül megy el, vele nemcsak egy család hal ki, hanem a történelmünk kötélsodronyának egy szála is elpattan.
Szép versedhez gratulálok.
Üdv. Feri |
- október 15 2010 09:49:43
Nagyon megható ez a versed is, kedves Imre!
S most egy kicsit elgondolkodtam. Por és hamú. Talán nem véletlenül mondják, írják mindkét szót. Porrá leszünk, ha eltemetnek, de hamúvá leszünk, ha elhamvasztnak (elégetnek).
Biztosan régen is így volt, hiszen volt akit vízre bocsátottak és úgy égettek el, de az indiános filmekben is láttam olyat, hogy elkészítik a halott ravatalját és a halottal együtt elégetik.
És ugye, a Halotti beszédben is elhangzik: "... isa pur es hamu vogmuk..."
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
