|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nem tudni miért élünk,
s miért mindig remélünk.
Nem látjuk magát a mát,
Nekünk a holnap hoz csodát
Látni a tegnapot
A múltat, s a jelent
Mert a jelenb?l múlt lesz
S a jöv?b?l jelen.
Azt hisszük remélünk, mindig csak szüntelen
Egy kósza ábránd, mi a szívünkben terem
Nem éli meg a holnapot csak a talány,
Az igaz megy biztosra, akár a halál.
Szemünkben a t?z már nem csillog
Életünkben a víz elcsorgott
Nem fúj köröttünk a hangos szél,
Nem hoz több gondot már a veszély.
Nem érezzük virágunk illatát
Nem érezzük az étel zamatát.
Immár nincs segítség, nincs reménység
Búságra gyógyír csak a kedélység
Hamar elt?nt, eltávozott a vágy
Üres maradt lelkünk, nincs benne tárgy.
Várjuk már életünk komor, utolsó napjait
Mit elvisz a szél, s itt hagyja a hamvait. |
|
|
- október 22 2007 08:47:15
Én is voltam ilyen hangulatban, nagyon átérzem amir?l írsz. De mivel itt vagyok és mosolygok, hidd el minden szép lesz.   |
- október 22 2007 09:20:49
Ami azt illeti, ez körülbelül 2 versem, de szeretem, azért is tettem fel;) |
- október 22 2007 09:21:10
szóval két éve írtam |
- október 22 2007 10:22:04
Örülök, ha túl vagy már ezen a hangulaton, amely - versed szerint sajnos - nagyon életíz?... Igen, az el?z?ek szerinti bíztatást mondom én is: a remény hal meg utoljára, s ez ne t?njék közhelynek...
Szeretettel. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
