|
 Vendég: 80
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Rohanok, mint akit űznek a tegnapok,
mellettem ziháló tüdőm visszhangja lohol,
s izzadt testembe remeg a félelem.
Nem rabló, nem veszett farkasok üldöznek,
de gyilkos szavak, álnok tekintetek, s az irigyek
elöl futok, ha utol érnek, széttépnek.
Előttem örvénylő vizek, a jövő félelme,
és híd, sehol, csak egy lyukas bárka,
már félig elmerülve, mintha magamat látnám,
merni a zavaros vizet, kezemhez tapad a mocsok
régi álmok szennyese, mit lemosni nem lehet,
mert belém itta magát, mint az évek mérges lehelete.
Meredek part, csúszós sziklák éles foga mar,
és botlani csak egyszer lehet. Én félek.
Mert alattam örvénylő vizek rohannak,
lélektorzókat sodor, meg fuldokló reményt,
majd eltűnnek, elnyeli a pokol zuhataga,
bár küzdenek még az álmok, de a távolban szétfoszlanak. |
|
|
- szeptember 28 2010 18:13:47
Nehéz sorok.
Ágota |
- szeptember 28 2010 18:36:39
Kedves Szhemi!
Soraid igen csak zaklatott énedet taglalják, ilyet csak álmodni szokot az ember. Ha ez valóság akkor nagy a szomorúság.
Mondanám, kicsit légy vidámabb, de tudom ez semmit nem jelent.
Azért próbáld meg, az életben mindíg van valami kis jó is.
Szomorú versed szépen költői formába öntötted.
üdv:gufi |
- szeptember 28 2010 21:21:01
Csodálatosan visszaadtad lelkiállapotodat a versedben, de bizony félelmetes volt olvasni is! Néha én is így érzem,bár ilyen csodásan nem tudtam megfogalmazni! Fel a fejjel!!!!!!!!!!!!
Szeretettel:Geot |
- szeptember 29 2010 09:32:13
Kedves József! Remek hangulat képet festettél. Nagyon érzékletesen írtálmost is mint mindig.
Gratulálok a csodás költői ezközeidhez.
Most egy erő-kút versemből
merítsen mind aki így érez ahogy versed jajongva kiált segítségért.
Íme:
Csak én dönthetek
Háborgó tengeren vergődik, sorsom hajója,
Az ordító szelet, alig bírja a vitorla.
Duzzad, majd belé szakad,
A hajó jobbra, balra dől! Újabb vihar fakad!
Még tartom a kormányt, de a vihar az úr,
Csak lennék végre a nehezén túl!
Erőm fogytán még is bízom,
A helyzetet ki kell bírnom.
Billen a hajó!
Elfog a félelem
Csuklik a lábam,
Most minden ellenem!
Ösztönből tör elő,
A düh, a tartalék erő.
A vitorlavászon, mit az élet sző,
Mindég termelődik benne új erő,
Nem lehet viharos tenger a temető!
Most csak rám van szükség,
Most semmi segítség!
Egyedül kell döntenem,
De a hajóm a viharból, kivezetem!
Merre az út?
Véres izzadság!
A testem a kút!
Visszacsepeg az agyamba,
Ettől új erőre kapva,
A feszülő vitorlán hirtelen fordítok,
Közben befelé ordítok!
Testemre tornyosul a sós víz,
Lemossa rólam, a vérző kínt,
Észhez térek. Egyensúlyban a hajó!
Már nem félek! Tudom minden múlandó!
A vitorla jól fogja szelt,
A Tenger is sokkal csendesebb.
Tisztul az agyam, az égis,
Már néhol látszik a kék is,
A hajó nem száguld, de jól halad,
Arcomon elégedett mosoly fakad.
Megcsináltam! Győztem!
Magam megelőztem!
Most keresek egy csendes kikötőt,
Napsugarast, meleg levegőt,
Hol megterem a lelki béke,
Hogy az újabb vihart, a vitorla legyőzze!
2006. 02. 20.
Szeretettel: Marika |
- szeptember 29 2010 18:08:32
Kedves Agota!
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: Józse |
- szeptember 29 2010 18:10:11
Kedves Gufi!
Leszek én vidámabb.
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József |
- szeptember 29 2010 18:11:36
Kedves Geot!
Köszönöm.
Üdv: József |
- szeptember 29 2010 18:16:07
Kedves Marika!
Nagyon köszönöm ezt a csodálatos verset, elteszem magamnak, ha megengeded, és ha újra háborogna a tenger, majd a vitorlámra kifeszítem, hogy erőt adjon.
Nagyon örültem neked.
Üdv: József |
- szeptember 29 2010 19:18:46
Kedves szhemi,
fájdalmasan szép a versed.
Szívből gratulálok: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
