|
 Vendég: 119
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Semmi sem sürgős most.
Sötétséget ásít az éjszaka,
rám telepszik, lelkem szorítva.
Vonz a nem-létezés nyugalma.
Testtelen lebegek az űrben,
vak-rozsdás szemekkel nézem
a hideg-kék földet.
Fázik.
Hótakarót húz magára
csúf foltokra szaggatva,
kínlódva
szürke párát lehel
a fagyott világba.
Szétszakadt ciha
fehér tolla hullik,
az idő fájó-lassan,
érdes-csikorogva múlik,
s, hogy magányom oldja,
rosszabbik énem
mohó-kapzsin hozzám bújik. |
|
|
- október 02 2010 17:45:51
Circulus vitiosus!
Ágota |
- október 02 2010 19:32:09
Kedves Enigma!
A magányt ily csodálatos megfogalmazásban még nem olvastam.
üdv:gufi |
- október 02 2010 23:07:55
Kedves ermi-enigma,
szépek a költői képeid, lágy hangúak, mégis határozottak.
Szeretettel: Radmila |
- október 03 2010 11:26:44
Ágota...csöbörből vödörbe?...van benne valami...
köszönöm, hogy itt jártál... |
- október 03 2010 11:27:43
gufi....őszinték az érzések...talán az jött át a versemben...köszönöm a véleményed... |
- október 03 2010 11:28:33
Mila....lágy???...hát nem annak szántam..."fájt a világ" amikor írtam..
köszönöm, hogy olvasol... |
- október 03 2010 18:46:08
Szia!
Szépen szövöd a szavakat, mély tartalmat adsz az éjszakának. Versedhez gratulálok!
Szeretettel üdv:hova |
- október 03 2010 21:52:33
Ez aztán remek lett! Remek képekkel tele! "rosszabbik énem mohó- kapzsin hozzám bújik"
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
