|
 Vendég: 24
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Szürke estén ablakomban üldögélek
hidegen,tétlenül nézek,
lelkem fásult,a halál megsimogat és elpihen.
Kiléptem a homályos ajtón
miért,nem tudom.
Sok illatos rózsa vélem indult az éjbe,
köd szitál az utcán,a sok levelet
a szél arcomba fújta.
Könnyezve fogtam a csokromat,
mely reszketett ujjaim között.
Kóborogva jártam a szürke éjben
az égen szürke felhők úsztak
lelkemben sok bús emlék
az erdő sűrű lombjai hallgatnak
mellemből sóhaj tör fel
s újra körülvesznek az illatok.
Ismeretlen zeneszó hallik
fájó dallam lüktet a fejemben.
Halál muzsikája nyugtatja
sáros lelkemet.
Felragyog a múlt,kigyúl a nap,
újra érzem üde melegét.
|
|
|
- október 02 2010 20:51:54
Fájdalmasan szép merengés!
Gratulálok!
Szeretettel:Vali. |
- október 02 2010 23:04:13
Kedves Gyula1948,
fájdalom és remény. Szépe vers.
Szeretettel: Mila |
- október 03 2010 09:03:45
Csendes,kicsit borongós,kicsit szomorkás,
de süt a nap és a remény él,él tovább !
Gyula,szép verset írtál !
Csaba. |
- október 03 2010 10:39:10
Igen, ott van azért a remény mindig,minden nap reggelén!
Ágota |
- október 03 2010 21:58:03
Szép vers! Jó,hogy a végén ott a remény!!!!
Szeretettel:Geot |
- október 04 2010 17:49:32
Csodás lett, egyre szebbek.. |
- október 05 2010 09:49:00
Köszönöm,hogy olvastatok! |
- október 22 2010 12:20:50
Szép, elgondolkodtató vers. |
- október 27 2010 16:17:42
Érdekesek a verseid.
Üdv:zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
