Ha tudnád, mennyit gondolok rád...
hiányzol...
én nem tudtam, hogy ez majd ennyire fáj...
Ha láttam volna el?re, sokáig nem leszel,
nem bántottalak volna...
inkább szerettelek volna...
hozzád közelebb bújtam volna...
mert nem tudtam, hogy majd ennyire fáj,
hogy messze vagy...
hogy másé vagy...
hogy nem akarsz majd annyira, mint én téged...
és hiányzol
és vágyom rád
és akarlak...
úgy, ahogy vagy...
Szeged, 2007. október 22.
denes - október 23 2007 10:25:09
Nagyon személyes hangulatú ez a vers, igazi líra, szinte szégyellem, hogy elolvastam, mintha egy eltévedt levélbe kukkantottam volna kéretlenül.
