|
 Vendég: 92
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
És mindez csak a halál kicsiny előszobája volt.
A temetőkapu, száz lándzsával bámult,
Kitátva démoni pofáját – s az a rengeteg holt
Ott aludt gyomrában, és ott aludt a múlt.
Sűrű könnyel sírni kezdett az eső. Fátyolában
Vakon, meg-megbotlottam; alig haladtam,
Fenyegető sírkövek nyúltak fölém homályában
Az esőnek, és csúszott a föld alattam;
Sáros, iszamós pocsolyatengerré lett az avar,
Meglazult a mélységet takaró réteg,
Aztán eltűnt a talpam alól a talaj, és hamar
Fogoly lettem, mint holló csőrében féreg;
Foglya lettem a földnek. Az elhanyagolt sírhantok
Sárban úszva, egymást követve megnyíltak.
Alattam síró hangon recsegtek a fehér csontok,
S az alvó holtak dühödten felém nyúltak.
|
|
|
- április 02 2011 06:35:50
Kedves Tris!
Ígéretemhez híven itt vagyok és olvasok. Azt látom, hogy egy darabig még itt is maradok.
Dermesztő látomást festesz az olvasó elé, vagyis elém, igazi éjszakai temetői hangulatot. Nagy erejűek kifejező eszközeit, láttatnak és borzongatnak, hisz ez volt a cél. Nagyon szép képekkel dolgozol.
Gratulálok és megyek eggyel tovább!
Szeretettel: zsuzsa  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
