|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Négy betonfal volt feltámadó koporsóm oldala,
S a mély éjszaka volt a koporsófedél,
Árnyak verte koporsószög alatt remegett fala
A kripta csuszamlós talajának, mely él,
S mozog, élő halottak vicsorgó szőnyege által,
Szélesre nyílik, akár száj, hogy elnyeljen,
A halott délibábremény haldokló halállal hal,
Hogy lelkem pohara rettegéssel teljen,
Rothadó csontvázak utánam kutatnak-kaparnak,
Vak koponyák harapnak húsomba mélyen,
Vergődő zsákmány lettem ezer kriptapók-agyarnak,
A vesztem itt lesz, ezen az ördögéjen,
Foszló ruhafoszlányok ejtenek szoros béklyóba,
Akár medvecsapdák, bordák nyílnak felém,
Merülök lassan a nyüzsgő a halott légióban...
S nem dob senki mentő kötélhágcsót elém.
S kitárul a kriptaföld, akár sáros-véres örvény,
Süllyedek, gyors futóhomok csapdájában,
Itt már csak a Hatalmas Kaszás szava az Egy Törvény,
Amint elmerülök a Pokol szájában.
|
|
|
- október 06 2010 08:12:57
Kedves Tris,
vérfagyasztó költői képekkel mutatod meg érzelmeidet.
Az elmúlás rémképei óriás életfájdalmat sugároznak.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- október 06 2010 13:35:43
Köszönöm... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
