|
 Vendég: 77
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hétmérföldes csizmámban
Az Isonzótól a Piave folyóig
Mélyből törő vágytól
messzire indultam,
Karpát-medencéből egy távoli honba.
Tartozom magamnak,
hősök emlékének,
kopott csizmámban, így szlovén földre érek.
Júlia-Alpoknak
hegyeit áthágván,
részegítőn hat rám a krajnai látvány.
Erősebb a tudat:
vajh, mi a szándékom?
Hőseink sírjait keresem, kutatom.
A nagy háborúban
sokan odavesztek,
császár parancsára harcolniuk kellett.
Isonzó folyónak
völgye lett otthonuk,
távol a hazától, porladóban csontjuk.
Egyen sírköveik
mállanak porladva,
munkálkodik rajtuk az idő vasfoga.
Fű hajt ki hantjukon,
s millió virág,
nyugalmukat őrzik délceg, büszke fák.
Kőből rakott gúlák,
beszédes keresztek,
szobrok, márványtáblák hirdetik tettüket.
Csak idegen nyelven,
mely elszomorító,
de itt ritka vendég a magyar látogató.
Emlékezvén rájuk
koszorúm leteszem,
mécsest is meggyújtom a központi helyen.
Sírhantjaik után
fel a harcterekre,
szikrát szóró karszton, napfénynek tüzében.
Futó, s lövészárkok,
bomba, aknatölcsér,
melyet hajdan borított dicső honfivér.
Burjánzó természet,
mi övé, belakta,
tűző nap, kemény fagy, a drága vért felszítta.
Bunker sötétjéből
nedves dohszag árad,
penészes falai, bár beszélni tudnának.
Előttem a szent zóna,
kijár a tisztelet.
Védő, támadó itt egyformán elvérzett.
E véráztatta föld
ma csendes és nyugodt,
virágos a halálrét, hol géppuska tarolt.
Lágy hangú madárdal,
bús tücsökzenekar,
nyugalmat sugallnak örök altatóval.
Doberdó fennsíkján
mint egy ékszerdoboz,
kicsinyke kápolna köszönti a vándort.
Véres harcok között
épült Isten háza,
dicső katonáink két keze munkája.
Magyar golgotának
eme stációján,
rovom tovább utam a Piave folyónál.
Montello lábánál
seregünk elvérzett,
senki nem állított nékik itt emléket.
Kegyeleti hálám
a folyóra mutat,
szelíd sodrásába dobom koszorúmat.
Könnyező szemekkel
kisérem az útját,
a vibráló messzeség elnyeli kontúrját.
Utamnak itt vége,
elmém megnyugodott,
hőseink emléke lelkembe ivódott.
2010. Albert Ferenc
|
|
|
- október 14 2010 13:06:14
Kedve gufi,
szép őnek a hősökről.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- október 14 2010 14:22:26
Méltó,szép emlékezés.
Ágota |
- október 14 2010 15:03:41
Nagyon komoly a témád |
- október 14 2010 15:50:54
Még nem jártam arra, de írásod szépen mesélt a helyről, a történelemről..
Lélekben veled voltam.
Szeretettel. Léna |
- október 14 2010 16:17:20
Törtelmi versed élmény az olvasónak.
Szomorú emlék a csatában elesettek utódainak.
íüdv. Yanko |
- október 14 2010 17:37:50
Nekünk élmény volt olvasni, neked ott járni és megírni.
Gratulálok.
Szeretettel Joli |
- október 14 2010 18:44:34
Egy jó költeményt olvashattam,tehetséggel megírott.Szeretettel Elemér |
- október 14 2010 20:27:35
Kedves Gufi!
Gratulálok és örülök a versednek(versedhez), hogy megemlékezel az elesett magyar emberekről. Üdvözlettel: Zeta |
- október 14 2010 21:05:08
Méltó emléket állítottál nekik.. |
- október 15 2010 11:45:00
Szia gufi!
Komoly, elszánt írásodhoz nincs mit hozzátennem, csak azt, hogy remek lett. Jó, ha így megmarad a jövőnek.
Grt. Sancho |
- október 15 2010 14:23:10
Jó volt olvasni
Maryam |
- október 15 2010 20:37:21
Nagyon szép, együttérző írás, mélységesen megható, és sok szép kép van benne. Szívből gratulálok nagy munkádhoz!
Szeretettel, Zsanna |
- október 17 2010 15:53:15
Megint remek lett!
Szeretettel:Geot |
- október 21 2010 15:27:28
A túlélő,új nemzedék helyett is tisztelegsz verseddel a hőseink előtt,méltó emléket állítva nekik.
Szeretettel zsuzsa |
- november 02 2010 19:08:09
Szívmelengető ahogy érzelmileg hozzááltok e fájó történelmi helyhez, mit versem bemutat nektek. Köszönöm szépen mindőtöknek.
Üdvözlettel: gufi |
- november 06 2010 09:45:11
Megható az írás és az elkötelezettség, és "kivételesen" kifogástalan a mesélés ritmusa. Hiába előbb, utóbb igazi jokulátor válik belőled. Grat.
Papon |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
