|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Tompává szürkült falak között
sorjázó barna gerendák alatt
néma sikoly verődik
ide-oda,mint félrevert harang.
Mint az Idő börtönébe zárt fogoly,
hogy ki vagyok,egyre kutatom.
Játszom kapott neveimmel
mint hulló,arany levelekkel
a zizzenő őszi szél
s találgatom,melyik a valódi ÉN.
A helyek is,hol eddig éltem,vajon
őrzik-e kezem nyomát magukon?
A házak s a táguló terek
mik körülölelték létezésemet
a szívemből valamit mindig elvettek
nem hagyva mást,
csak az elszakadások fájdalmát.
S míg a lélek emlékei gazdagultak
a szürkülő falakról lecsorogtak
holdsugárból szőtt álmaim.
Amíg a magány körülfonja a tereket
tovább keresem a világban a helyemet,
mely én vagyok,csak az enyém
s nem szerep
amivel másoknak megfelelek.
Rezdül a lélek,mozdul a kéz
tenni valamit,míg nem jön a vég.
S ha más változáshoz hitem,erőm kevés
legalább fehérre meszelt falak
tükrözzék vissza az őszi fényt. |
|
|
- október 15 2010 10:35:54
Kedves lazarhzs,
költői képeid szépsége varászerővel bír.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- október 15 2010 12:46:54
Kifejező, szép képek. |
- október 15 2010 15:34:30
Valahol mindig vesztesek vagyunk!
Ágotra |
- október 15 2010 16:26:24
Kedves Zsuzsa!
Gyönyörű ez az őszinte vallomás.. Találd meg önmagad és biztos helyed.. Nagyon szép versedhez gratulálok!
Szeretettel, zsanna |
- október 16 2010 09:36:11
Nagyon tetszik a versed, kedves Zsuzsa! Igazi, őszinte önvallomás, eredeti képekkel.
Szeretettel, Feri |
- október 20 2010 16:01:50
Öröm számomra,ha tetszik amit írok.
Szeretettel zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 04. kedd,
Károly napja van.
Holnap Imre napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
