Enyém az éj ,az enyém,
Fennmaradnom nem nehéz,
Nincs egészen csönd,
Szívembe a zene fájdalmat tölt.
Megáll az id? pár órára,
S a tekintetem lehet fáradt,
Nem akarom ,hogy eljöjjön a reggel,
Nem akarok a közelembe embert.
Nincs er?m magamra eröltetni a póker arcot,
S újra meg újra vívni belül azt a harcot;
Hol az ostromot a sírhatnék vezeti,
S az ellenállást a hétköznapi arc leplezi.
Csak egyetlen egy dologra vágyom;
Hogy az utolsó lehelletig feküdjek az ágyon,
Fejemben s szívemben a kínzó gondolatok zabálnak fel,
De ezután legalább szenvednem többet nem kell.
Ne teljen el az éj ,ne virradjon új nap,
Hogy ne kelljen megjátszanom a "teljesen jól van"-t,
Mert már nem megy, minden er?m elfogyott,
A gyötr? kínlódás mély sebeket okozott.
denes - október 25 2007 10:39:50
Talán nem is kellene "megjátszanod", hanem megosztanod ezt a fájdalmat, mert úgy könnyebben viselhet? el, de végs? soron önmagadban kell feldolgoznod, bármilyen nehéz is.
Ninocska - november 07 2007 16:49:48
Pankeee puxxxx......szép vers..a maga mondján
Látom a lelkivilágunk nem nagyon különbözik