|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Hófehér hajam pihen az arcomon,
időtől mélyen barázdált homlokom
tenyerembe temetem.
Nem segíthetek korgó gyomromon,
s kirepedezett, száraz ajkamon
nincsen maradék morzsa.
Hidegtől kihűlt kicsi otthonom,
hosszú sálam magam köré fonom,
törékeny testem vacog.
Ágyba fekszem, és keresem halálom,
ott érjen utol a végső, szép álom,
sanyarú sorsom vége.
(2009) |
|
|
- október 17 2010 09:36:04
Köszönöm a találó képet! |
- október 17 2010 11:29:25
Ó jaj!
csak ennyi!
Ágota |
- október 17 2010 12:05:53
Aki ilyen csodás verseket ír nem keresheti a halálát! Írsz Te még nekünk vidám verseket!
Szeretettel:Geot |
- október 17 2010 12:22:06
Szomorúan szép.. |
- október 17 2010 13:47:33
Köszönöm szépen a kedves hozzászólásokat!
Legközelebb igyekszem valami vidámabbat feltenni.
Üdvözlettel: Mab Tee |
- október 17 2010 14:42:38
Mélységesen szomorú, lemondó szép sorok.
Maryam |
- október 17 2010 18:09:29
szomorú, szép vers! gratulálok ircsi |
- október 17 2010 18:12:01
Fájdalmasan szép sorok!
gratulálok.marina |
- október 17 2010 20:16:22
Kedves Maryam, Pircsi, Marina!
Köszönöm szépen, hogy olvastátok a versem.
Üdv: Tee |
- október 17 2010 23:53:04
a sorsunk, őszülés, ősz - tél előtt! amikor fekszünk, mint a hó! |
- október 17 2010 23:53:44
még szerencse, hogy 2009-ben írtad és túlélted! |
- október 18 2010 08:56:56
Kedves Rapista!
Szerencsére a vers nem rólam szól, de örülök, ha sikerült közvetítenem valamit a verssel.
Köszi és üdv: Mab Tee |
- október 18 2010 12:42:37
Szépen megfogtad a magányos öregség fájdalmát! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 02. kedd,
Anita, Kármen napja van.
Holnap Klotild napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
