|
 Vendég: 92
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ülök szépen csendben,
Szívem és elmém megtépázott rendben.
Igazságtalan megaláztatás,
Kegyetlen meghurcolás.
Végig kellett gondolnom;
Miért indultam el ezen az úton?
Mi volt célom, mikor ide jöttem,
Mikor ott hagytam mindent mögöttem?
Nyolc hónap múlva, ha visszamegyek,
Mi lesz, mi marad meg nekem?
Ha most hazamenekülök csak egy dolgot vesztek,
A büszke lényt ki az életem a tükörből leste.
Az életem otthon egyszerű volt és csodás,
Kevés volt benne a szomorkodás,
De az egész szürke volt és hiányos,
Gondoltam elmegyek és látok világot.
Mertem álmodni, azt mindig mertem,
De lépést az álom felé sohasem tettem.
Most egy hosszú rögös úton járok,
De hiszem, hogy nem hibázok.
A célt talán sohasem érem el,
De naiv szívemet remény tölti el.
|
|
|
- október 20 2010 14:36:26
Nagyon szép verset írtál, gratulálok ircsi  |
- október 20 2010 21:34:42
Nagyon tetszett! Néha akkor is el kell indulni az úton,ha még nem látod a cél!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
