|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Néha felsejlesz még
Rám sikít a valóság
A csended nesztelenre kél
Csak az éjjel múlna már!
Oly vánszorgó a perc
Társtalan magány sajog
Azt hittem örökké leszel
Szakadni képtelen vagyok.
Hozzád nőttem láthatatlan hússal
Vérző csontjaim szilánkig hasadnak
Ágáló tekinteted tömlöc-kútja
Emlékedbe csobbanón marasztal.
Karon fogott szavaidba tévedek
Lazul a sötét, fakul délibáb szemem
Párnámon hagyott illatodba süppedek
Mosolyodra óvón ásítom a reggelt. |
|
|
- október 22 2010 07:23:39
Fájdalmasan jól írtad meg. Nekem is volt ilyen időszakom...
  |
- október 22 2010 07:39:41
Nagyon szép!
ölel
Ágota |
- október 22 2010 08:18:55
Szépen megírt sorok. Először az illatát érezzük mindenhol, majd rádöbbenünk, hogy nincs többé, és akkor jön a sírás.
Ismerős érzés.
Szeretettel: István |
- október 22 2010 08:49:44
Nagyon tud fájni az árva magány, vágyik a szívünk párja után...versd szépen kifejezi ezt a szomorúságot
szeretettel mamuszka |
- október 22 2010 09:04:06
Gyönyörűen írtad le a hiányt! Ez az érzés van most az én szívemben is, tudom, mit érzel!
Szép a versed!
Szeretettel olvastalak!
Gabi |
- október 22 2010 09:34:10
Ez az érzés nagy úr, de lehet rajta változtatni. A versed ismét sok szép képpel teli vallomás a magányról, a másik hiányáról.
Szeretettel: Léna |
- október 22 2010 14:40:53
Ismerős érzés!
Szépen megírtad, gratulálok!
Zsanna |
- október 22 2010 15:44:50
Köszönöm. |
- október 22 2010 15:46:13
Gyönyörű,szomorú sorok tele csodás képekkel! "Szakadni képtelen vagyok." Nehéz az elengedés! Majd az idő segít!
Szeretettel:Geot |
- október 22 2010 19:09:29
Szép, fajsúlyos képekkel idézed fel a magány fájdalmát.
Szeretettel, Feri |
- október 22 2010 19:57:51
Köszönöm. |
- október 24 2010 17:59:52
Szép és egyben szomorú verset írtál.
Nem-igen |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 02. csütörtök,
Ottó napja van.
Holnap Kornél, Soma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
