|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ma kerülgettek a fekete madarak,
de hunyorodban kezdtem kifényülni,
és tenyerembe gyűjtött véred mutattam,
hogy ne bántsák a kihantolt magányunk
rigódallal csúfolók.
Mennyi kopóréteggel van egy mai ábránd?
- ilyen butákat kérdeztem egyszeriben,
csöndben, ahogyan egymást kérdezik
sírkövek. És még senki nem próbált meg
csinálni időt.
Halánték-háncsolás. Mindenemnek a
kétharmada tudat - mégis szilánkokká hullajt a
sziklagörgető akarás - hogy´ férjünk a csöndbe,
hogy ne rajtunk akadjon meg a változás,
mégis érintetlen maradjon
másnak a lehet - a varázs: ő is szárnyaláshoz
született, és őt is ízekre tépi a rothadás
… közben megilleti: a szerelem. - Milyen világ
ez? Tengerfenéktől az ég mélyéig kékellő
köd hittetés.
Padlásterek galambjaihoz járnak csalók és
megcsaltak. Szelemenbe vert szögeken kötél.
És tenger-por titkokon: ifjúi kaland.
Torzíthatnak -e még heges hályogok
révült látomásomon?
Ahogyan gyűjtök és gazdagodok – egyszeriben
szétszóródik a gyöngy, alig kell képzelni, hogy
mind a rám zúduló göröngy. Kinek, ó kinek a
harcát harcolom, láttasd velem úgy,
arcod az arcomon.
|
|
|
- október 22 2010 14:11:57
Gratulálok szép szerelmes versedhez, én is írtam hasonlót, hogy a szerelem mindenkinek jár!
Üdv ircsi |
- október 22 2010 16:57:24
Nagyon jó vers tele különleges képekkel!
Gratulálok:Geot |
- október 23 2010 08:46:44
Érdekes!
Ágota |
- október 24 2010 10:12:16
Tetszett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
