|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Én kutam
Sorsom lehúz a mélybe,
Mely utólért végre.
Megállt az idő kereke.
Nem futok már semerre.
Népek hada velem szemben.
S lincselés jár az eszemben.
Testem, mint élő kövület.
S földhöz köt az őrület.
Kemény szavakkal dobálnak.
De miért utálnak?
Közelg a tömeg lassan, mint igazság.
Gyávák, nincs bennük bátorság.
Első szakasz már utólért.
Érzem testemen, haragjuk elért.
Kéz nyúlik a tömeg szívéből.
S megold minden gondot az eszéből.
Taszít rajtam egy arctalan ember.
S kezével a vézna, nem mer.
Tömegből harsog egyből a nép.
Buzog, mint a tenger, eképp.
Mellettem egy kút, mely hív.
Zuhanok, csak zuhanok a mélybe.
Hisz sértő volna a kútra nézve.
Gyáva módon halnék én bele.
Bőröm marja, zúzza kútnak fele.
Majd csontom töri szikla orma.
Apró, pici, szilánkos darabokra.
Szavak, mint hozzám vágtak.
Vérrel a falra hánytak.
Jön az utolsó kenet.
S döfi halálra lelkemet.
A kút mélye felém hördül.
Vár egy szörny ki pördül.
Erős voltam egykor, de most sírok.
Mint kisgyerek, életem egy titok.
Megbántam mindent már,
De késő, késő mentsvár.
Testem mi volt elpárolgott már.
Egykoron valaha létbe vetülve.
Lehetetlenül zuhan, rongybaba repülve.
|
|
|
- október 24 2010 11:15:39
Komoly, nehéz vers, szörnyű öngyilkosság!
Szépen végigvezetted, de nagyon szomorú!
gratulálok ircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
