A szavanna-éjszakába rettenetes hang rikolt
A szédít?, fekete égen megremeg a telihold.
Mi ez a hang? Szellem? Démon? Éles, gúnyos, torz kacaj;
Égnek áll e vihogástól a sötétben sz?r és haj.
Csillagfényben fürd? földön száraz csontok, lábnyomok,
Az elesett antilopot belepi a h?s homok.
Éjjel j? a nyirkos pára, kih?l a föld és a test
Gy?l a horda a dögszagra, alighogy leszáll az est.
Több tucatnyi zöld szem villog; ugráló, sötét árnyak
Több tucatnyi hiéna búg, rikolt, röhög egymásnak.
Az antilop-tetem fölött dúl a harc a belekért;
Nem azé a legjobb falat, ki el?ször ideért.
Satu-er?s állkapocs tép, szakad ín, recseg a csont;
Mohó, tömpe orruk minden zsigert és belet kiont.
Valahol a csapat újra állattetem után ás
Száll a sötét pusztában a kurrogó, bús vonítás.
/2006 -Pecze Margit/
(Emesének, akinek ?k a kedvenc állatai. Ez a vers nem túl kedvesen ír róluk... Kötelez? kiegészítés: NEM csak dögev?k! Vadásznak is! Csak az igazság kedvéért és az ? védelmükben)
denes - október 26 2007 09:42:55
A természetben minden fajra szükség van. Te, viszont úgy írtad e verset, annyira életh?en, mintha tapasztalatok sora lenne mögötte.Vagy látvány és fantázia kett?s ötvözete.
vivmancs - október 29 2007 14:16:17
Nekem nagyon tettszik ez a vers. A Hiénák igazi oldalát mutatja be. De ?k sem tehetnek róla, hogy ilyenek. Valahogy nekik is meg kell élniük. Szép vers.
