|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Megnémult a világ
Olyan furcsa most minden, megnémult a világ,
Én üvöltenék, de nincs válasz ,sehol a vígasság.
Kiabálnék torkom szakadtából, de oly felesleges,
Senki nem hallgat meg, csak árva madár repdes.
Mindenki rohan, és nem érdekli ?ket másnak búja,
Egyre csak egyre rohannak arra a reménytelen útra.
Mikor majd kés? lesz, rájönnek ?k is, mivé lettek,
Elmentek minden dolog mellett, semmit sem tettek.
Én is csak sodródom az árral, mintha muszáj is lenne,
De megállok, s felsóhajtok csendesen egyetlen percre.
Sóhaj, könnyes szemek, vérz? szív és az ég? fájdalom,
Majd rákezdek, éneklem szerelmemr?l vágyódó dalom. |
|
|
- október 26 2007 09:36:59
Így rohan az élet s megyünk el egymás gondjai mellett némán, mert hiányzik már bel?lünk az empátia és szeretet képessége.
Ez még mindig a szomorú korszakod és a beteljesületlen szerelem id?szaka. |
- október 26 2007 15:33:40
Milyen igaz,látod! De Jó hogy megírtad, sokan érzik igy. S?t mindenkinek van id?szaka amikor így érzi.és te meg istudtad nagyon szépen fogalmazni.
Tetszik a versed.
Szeretettel: marica |
- október 26 2007 18:02:39
köszönöm |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
