A lebukó nap felhozza a csillagot,
Az éj feketére fest minden zegzugot.
Bágyad az agy, a test, a lélek, a szoba,
Kúszik az ágy alatt a rég várt éjszaka.
Az álom fojtogatja a gondolatot,
A miértet, az okot és az indokot.
Bátran úsznak vágyak, b?nök, mint csónakok,
Mind a szabad elme tengerén ringadoz.
Élnek a tegnapok, múlnak fél? holnapok,
Az álmok vígan sírnak, s hittel boldogok.
Míg a nap az ablakon büszkén felragyog,
És rabbá verve újra a most vánszorog.
