|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Itt vagyok már két hónapja,
De nem tudom reményeimnek van e holnapja.
Küzdelmes az életem,
A nehézség végtelen,
Tanulom a nyelvet
Utálom a szójatejet.
Küzdök a kultúrával,
Nem hiszek már a csodában.
Nem várom a sült galambot,
Minden lehetőséget megragadok.
Megdolgozom a célért,
De látom a dolgok élét.
Tudom az út hosszú és küzdelmes,
De remélem, hogy a vége happy end lesz.
Fájdalom és szenvedés,
Ez még csak a kezdés,
Egy álom a cél
Nem tudom: karom addig elér?
Otthonról csak rosszat hallok,
Sajnálom azokat kiket egyedül hagyok.
Visszamennék és tudom mehetnék
Karnyújtásnyira csak a reptér,
De visszatart a tudat,
Hogy akkor elvesztem magamat.
Otthonra üres szavakat küldök,
Szégyenlem, hogy könnyezve ülök.
Fáj a gondolat, fáj az élet is,
A reményben hiszek is, meg nem is. |
|
|
- október 28 2010 20:52:34
Csak reménykedj kedves Solya! Ne add fel! A versed egy vívódás!
Szépen megírtad!
Szeretettel:Geot  |
- október 29 2010 06:09:15
Mindig van holnap!
Ágota |
- október 29 2010 19:07:46
Én is így voltam, hidd el! Most meg visszasírom külföldet. Bírd ki, ameddig tudod! Még az is lehet, hogy úgy megkedveled haza sem akarsz jönni. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 14. hétfő,
Szeréna napja van.
Holnap Enikő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
