|
 Vendég: 124
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nyöszörgött a régi, megkopott laminált padló,
Ahogy sétált rajta a fekete ruhás ember;
Sötét alak, mint fekete köpönyegű holló,
Lelke sötét, mint a legsötétebb mélyű tenger,
Csoszogott, cipőtalpa kopogott a parkettán,
Mormogott-morgott, hörgött, zihált, füstölt a torka,
Fekete lábnyoma dörgött némely fa-kazettán,
Égő foltot égetett a fába cipősarka,
Majd leült toronymagas íróasztala mögé,
S a világra takart egy sötét-sötét árnyékot,
Csúf vigyorral hajolt egy autóstérkép fölé,
És kiradírozott egy Kolontár nevű pontot.
Eleredt az ablakon túli égen s talajon,
Mint bibliai csapás: a vörös eső csendben,
S a gardróbba bezárva dörömbölt – de ki vajon?
Ó! a fehér ruhás ember kétségbeesetten.
|
|
|
- október 29 2010 18:11:06
Érdekes megközelítés. Szörnyű katasztrófa és még nincs vége.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
