|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
NAGY DOMOKOS IMRE
AZ ÜLLŐI ÚT ÉS NAGYKÖRÚT SARKÁN
Hideg van, az északi szél
a fület pirosra csípi,
s ha valaki csendesen áll,
a házak beszédét megérti.
Nem mi akartuk a halált,
a vészt lánctalpakon hozták,
s egyedül álltunk, bár a hangunk
olyan sokan meghallották!
Az egész út egy kihalt zokogás,
nem száll innen messzire a jaj,
csak egy fájdalmas, néma sóhajtás:
– Idegenből szakadt ránk a baj.
(Budapest, 1957. január 27.)
|
|
|
- november 04 2010 11:04:09
Nagyon hatásos, és hú de régen írtad.
Maryam  |
- november 04 2010 11:25:35
visszaköszönt az akkori fásult fájdalom....
Bénult idők voltak és megfélemlítettek... fél ország lopakodott a határokon át... szétszakadt családok sírtak a rádió hullámain.. |
- november 04 2010 13:09:08
Hű korrajz! Kór-rajz?
Amikor bajban voltunk, csak "erkölcsileg" támogattak, ez a kis népek átka.
Üdv, Feri |
- november 04 2010 13:19:09
Domokos!
Ez pontosan így történt, még melegében megírtad!
grtulálok ircsi |
- november 04 2010 15:17:48
5 éves voltam versed írásakor, sok emlékem nincs róla, csak annyi, hogy Kőbányán a vasúti szállítmányok harckocsik voltak, tele katonával, félelmet keltett bennem és ami egy gyereknek fontos volt, a kávés cukor, amit nyugat dobált le akkoriban.
Szeretettel Joli |
- november 04 2010 17:16:29
Kedves Imre!
Talán azt is mondhatnám, megírtad születésem körülményeit, " egy fájdalmas, néma sóhajtás"-ban. Híd lezárva, harcok,... és én ezért születtem odahaza. Akkor azt hitték szüleim, hogy egy új korszakba születtem,... és igazuk lett, csak másként.
Dermesztően érezhető versed hangulata, s ez így helyes, hiszen másképpen nem lehet erről írni. Gratulálok!
Szeretettel: pipacs |
- november 04 2010 18:04:37
Kedves Imre!
Első kézből hitelesen. Minen sorodtól vérzik a szívem.
Igen, nem elégszer és elég helyen publikálódnak az ilyen írások.
Köszönöm, hogy olvashattam. Ma ismét kint voltama 301-es és az újonan általunk kitakarított 233-as parcellában, ahol a Szénatérieket temették el. Ott is koszorúztunk. Bocs a kitérőért.
üdv:gufi |
- november 04 2010 18:39:07
Amikor még engem, (lévén fiú) nem engedett ki édesanyám a "szobafogságól", jó egy hónappal a vers előtt, kimentek a húgommal körülnézni. El is hoztak egy ismerős gyereket a Képen látható rész közeléből. Aztán csak annyit jegyzett meg: "Csúnyább, mint az ostrom után."
 |
- november 04 2010 20:37:02
drámai és szomorú emlékek.. |
- november 04 2010 22:01:25
Kedves NDI,
versed a fájdalom, a vád, az eltiprás borzalmának szava.
Megrendítő.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- november 05 2010 09:36:36
Nagyon szép és kifejező, olyan, mint egy jajkiáltás!
Szeretettel, Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 19. hétfő,
Ivó, Milán napja van.
Holnap Bernát, Felícia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
