|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
NAGY DOMOKOS IMRE
FÖLD, ERDŐ, ISTEN
– első cikkem megjelent a Kortársban –
Bükki sziklák, nyíri homok,
Osztom veletek gondotok,
hiszen annyi szépség megdőlt,
Amióta magyar e föld.
Elmúlna lassan az erő,
De távolról int az erdő,
El nem múló emlékeket
Hozva örök szeretetet.
A pillanat feldob, elejt;
A végtelen marad veled.
A perc még nem lehet minden,
Mert fölötte ott van Isten.
(Budapest, 1962. november 2.) |
|
|
- november 08 2010 10:51:33
Kedves NDI,
természeti kép és hazaszeretet, bizakodó hangnem.
Remek lett.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- november 08 2010 11:22:44
Domookos!
Nagyon szép versed, gratulálok ircsi |
- november 08 2010 15:11:12
Szép gondolat, szép versben.
Milyen helyzeti előnnyel rendelkezel, csak előkapsz egy verset a talonból
Szeretettel Joli |
- november 08 2010 16:32:35
" A végtelen marad veled." Neked elhiszem kedves Imre. Egyre jobban szeretem a verseidet. Talán azért, mert megtalálom benne a rímeket, a dallamot és a mondanivalót is. Nekem ez mind hozzátartozik egy vershez.
Szeretettel: pipacs |
- november 08 2010 17:15:23
Szép,és bölcs gondolatok.
Ágota |
- november 08 2010 18:23:31
Csatlakozom előttem szólókhoz, s nekem is nagyon tetszik a versed!
Szeretettel, Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
