|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Kétrét hajlok az idő súlya alatt,
bár korom még nincsen ott,
szívem roppant súlya, húzza a vállamat.
Az időnek, e hálátlan nagyúrnak,
kérges ujjai közt, fehér hajszálaim,
mint hegedűhúr búgnak.
Gyönge még hangszere, sok húrja még nincsen,
de gyötör, kínoz hogy fejemre még hintsen.
Erőm most elhagyott, véle dacolni,
s mivel az idő örök, értelme sem lenne,
ellene harcolni.
Hát várok. Keres talán majd mást,
s talál valakiben hitetlen Tamást,
ki kapar, ellenkezik, sorsával harcolva,
arca, homlokára, barázdát karcolva.
Várok. Mást ma nem tehetek,
hiába akarok, hiába szeretek.
Bámulom a kertkaput, bezárták.
A sok szépet előlem rácsokká formázták.
Könnyeimtől rozsda, e falat sohse fogja,
így lesz hát szerelemem, az időnek foglya.
Méla rab sorsába törődve,
saját láncain, holtáig vergődve. |
|
|
- november 08 2010 16:49:46
hidalgó!
szép szomorú versedhez grtulálok ircsi |
- november 08 2010 17:00:19
Gratulálok.Érdekes sorok.
Ágota |
- november 08 2010 18:09:50
Nagyon szép, szomorú vers! Különösen az utolsó négy sor!
Szeretettel:Geot  |
- november 08 2010 18:48:11
Különleges, tiszta szép vers. Az idő mindig izgalmas téma, nagyon jól fogtad meg. Gratulálok! |
- november 08 2010 19:36:24
Egyedi megfogalmazás, tetszik.
Maryam |
- november 08 2010 21:56:32
Mindannyian az idő foglyai vagyunk, de te ezt olyan szépen fogalmaztad meg.. Nagyon jó vers, ma egész este jó verseket olvasok.. Külön élmény
Üdv, Zsanna |
- november 09 2010 17:46:13
Őszinte, különleges vers. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
