|
Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Sós tenger illatát hozza a h?s déli szél,
Sziklák közt egy élet utolsó útra kél,
Szakadék felett n?i emberalak áll,
Utolsó kívánsága a véges, örökhalál.
A szakadék szélére lép, ugrásra kész,
Itt már csak az érzelmek uralkodnak, nem a józan ész,
Emlékek kavarognak zaklatott agyában,
Nem tud szépre gondolni fájó kínjában.
Hangokat hall, melyeket rég hallott,
Képeket lát, melyeket rég látott,
Illatot érez a friss leveg?ben,
Életfilm forog az elborult elmében.
Pillanatképek pörögnek agyában,
? rá gondol, csak rá egyfolytában,
Élete rossz volt, míg meg nem jelent,
De a sok fájdalomtól csak mégrosszabb lett.
Sosem szeretett még ezel?tt így senkit,
S mert ?t szerette, elhagyott mindenkit,
Nem vette észre, két szemmel nem látott,
Elzavart magától minden barátot.
Vad remények tépik ketté a lelkét,
Szívére teszi mind a két kezét,
Utoljára hallja e gyönyör? dobbanást,
Szíve rég meghalt, nem szerethet mást.
Volt, akit szeretett, de az elhagyta,
A h? n?t egy szebbel gonoszul megcsalta,
Ágyát rég csak a kínzó vágy égeti,
A kegyetlen emléket a halál feledteti.
A test térdel, a lélek könyörög,
Szájából zaklatottság zöreje hörög,
Már nem gondolkozik, csak hirtelen feláll,
Szakadékba ugrik, hol megváltást talál.
Az id? most megáll, de a kor halad,
Megsz?nik egy élet kispillanat alatt
Eldöntött út, mir?l nincs visszalépés,
Ott lent vár egy élet, mi szabad, s békés.
A tenger zsarnokul kívánja a lányt,
Tarajos hulláma a kék égig kiált,
Ha megkapja testét, azt örökre elnyeli,
S azt sohatöbbé el nem engedi.
A tengeré lesz, mert másé nem lehet,
? férfit akart, de annak nem kellett,
A könnye hull, hisz sírja közel már,
Életének órája pár perc és leáll.
A tenger megkapja, ?rzi, mint egy ?r,
Teste megpihen, de lelke égbe tör,
Ég és föld között az örökre megszorul,
Azóta hallható ott kísérteties sikoly.
Ha éjjelenként a holdfátyol világít,
Ifjú lányt egy férfiért sírni lát itt,
Ki csak álmodta azt, hogy félt, hogy élt,
S lénye a kóbor lelkek útjára tért. |
|
|
- október 28 2007 16:15:59
Hmm...!!!
Másodszor is nagyszer?!
...-Bár az el?bb már szerkesztettem egy hozzászólást csak ez a buta gép közben kilépett!............................
..................................................
Nagyszer?!
Vajon hány embert igéz meg a tenger moraja, és hány embert csábít ölelésre a sziklákon csapongó tajtékzó víz függönye?
Hasonló hangvétel? tragédiát én is írtam, illetve halálom után a hátrahagyott párom, (Lilien De La Cruise) "Vágyak labirintusa" címmel, melyben a IX. énekben csúcsosodik ki az író tehetetlensége a szerelmi b?nbeeséssel szenben!
Sok-sok hasonlóan szép alkotást kívánok!
Szeretettel: Lajos
Louis De La Cruise |
- október 28 2007 17:06:22
Szomorú-szép... Számomra valami különös, titokzatos balladai hangulatot hozott e szép vers. |
- április 17 2008 11:27:07
nagyon szép vers... |
- szeptember 04 2008 00:54:58
elég sötét!!
Át tudom élni...
elég jóóó |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök, Olivér napja van. Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|