|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Megint itt vagy, látlak, látlak!
Nem adlak a mennyországnak!
Ne játssz velem, ne fuss, megvagy!
Tenyeremben apró csillag,
az én kis csillagfiam vagy!
Csillagfiú, ne fuss, várlak!
Nem adlak a mennyországnak!
Maradj velem, szépen kérlek,
csillagszem?, égi herceg,
gyere vissza, kérlek téged!
Ne bújj el a felh?k mögé,
az én szívem ott is meglel!
Tündérlányok hada kerget
édesanyád szíve elé,
ezüstkönnyet sírok érted!
Ha elbújsz is, megkereslek,
Csillagfiú, kicsi herceg,
Gyere, bújj meg a szívemben...
elférsz jól a tenyeremben...
gyere haza, várlak, szentem!
Lentr?l is látni a napot,
láthatod, ha a hold ragyog,
s bárányfelh?k dunnájába
kapaszkodnak a csillagok.
ígérem, megláthatod!
Csillagfiú, kicsi herceg!
Ha nem jössz, én indulok!
Te akartál bújócskázni,
látod, már csillag vagyok,
fönn az égen ragyogok!
Csillagfiú, kicsi herceg,
én mindenütt veled vagyok!
Játszottál a tenyeremben,
szaladgáltál a szívemben,
elbújtál, de megvagy most!
Itt vagyok már fönn az égen,
látod? Elérem a napot!
Maradj csak itt a szívemben,
vagy bújj meg a tenyeremben,
tündérekr?l dúdolok. |
|
|
- október 28 2007 21:20:04
Drága Valika.
Szerintem, ezt már régebben írharrad. Rengete szomorúság van a sorok között.
Szeretettel
Gyula |
- október 28 2007 23:06:59
Egyet kell értsek Gyulával...a sorok mögött sok van.Szomorkás.
Bocsánat, de neked vmi miatt a Tündérkirály jutott eszembe e sorokat olvasván...csak gratulálni tudok újabb remekedhez. |
- október 29 2007 07:54:40
Gratulálok! Szép vers. |
- október 29 2007 09:06:23
Köszönöm, Kedves Gyula. Igen, ez a legels? emlékezéseim egyike, sok évvel ezel?tt írtam, s akkor még nem is gondoltam, hogy valaha, bárkinek is megmutatom... Már nem bánom, az azóta felfedezett stílusbéli hibák ellenére sem, hiszen általatok tanulhattam, kaphattam új er?re, amit ezúton is köszönök. |
- október 29 2007 09:10:17
Köszönöm, László, jólesik kedves figyelmed. Igen, a gyász legfájdalmasabb id?szakában született ez a vers, a boldog anya-kisgyermekkorra való emlékezés, Zoli fiamnak az égitestekhez való er?s vonzódása, s a halála után a temet? csendes fényében föl-fölt?n?, könnyes fényjátékok fájdalmas-szomorú hangulatában írtam e sorokat. A fájdalom enyhült ugyan, de a seb örökre megmarad. |
- október 29 2007 09:13:40
Köszönöm, Kedves Santiago. A fájdalom és a boldogság évek óta jelenlév? kerget?zése, a föl-fölt?n? anya-gyermek-emlékek, a játékosság, és a gyermek elvesztése miatti kétségbeesés, a könnyek és a fények, a veszteség és a kétségbeesett reménykedés - hogy hátha, mégis él valahol a fényben - valami ilyesmi érzés volt, amit akkoriban, hét évvel ezel?tt gyakran megéltam. Err?l próbáltam írni, nagyon ösztönsen...  |
- október 29 2007 15:06:34
Nagyon kedves, tüneményes, ütemes versecske.
Maryam |
- október 30 2007 11:32:25
Köszönöm, Maryam. Ahogy írtam, ez még talán nem is versnek készült, ösztönös, fájdalmas játék csupán az emlékekkel, a fényekkel, szavakkal a legmélyebb fájdalom idején, amikor elveszítettem Zoli fiamat... Neki üzentem minden gondolatommal akkoriban. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. november 03. hétfő,
Győző napja van.
Holnap Károly napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
