|
 Vendég: 69
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Sínek futnak a véges végtelenben,
kattogó kerekeken rohan a táj,
a múló időt türelmetlen hajszolnám
mert a távolság már fáj.
Szép szavak között kutatok,
hogy szómra szíved dobbanjon,
szerelemes vallomással köszöntselek
ma, mikor hozzád visz világom.
Hallgatnak a szavak, csak érzések ébrednek,
hangod szüremlik át a vonatzajban,
egy érintésed sejlik fel bőrömön,
s az elfutó fényekben mosolyod csillan.
Ujjaimon érzem első érintésed,
a kapkodó, suta első csók ízét számon,
a lobbanó lángot magányos lelkemben
és csak a semmivé váló perceket számolom.
A tér-idő absztrakciója már nem érdekel,
csak egy pont létezik a kozmikus végtelenben,
hol magányunk egymást feloldva találkozik
s kérő kezed féltő kezemben megpihen.
Szatymaz - vasútállomás
2010.11.10 - 10,30 - 13,00 h.
/valami mindig történik Csongrád megyében/ |
|
|
- november 10 2010 17:49:11
Nagyon szép.
Ölel
Ágota |
- november 10 2010 18:08:40
Ha kételkedem a férfiakban.. hát mindig helyreállítod az egyensúlyt
tisztelt Főnököm...ilyen is van ilyen kapcsolat mint Te meg a Kedvesed és vannak ilyen személyhez írott szépségek is.... |
- november 10 2010 19:11:35
Nagyon szép szerelmi vallomás! Csodás lehet így szertni és szertve lenni!
Szeretettel:Geot |
- november 10 2010 19:57:02
Érzéki, nagyszerű vers. |
- november 10 2010 20:23:59
Szépséges vallomás a versed!
Milyen érdekes, hogy a vasúti sínek perspektívikus vonalát követi versed formája.. Ez nagyon érdekes!
Szeretettel, Zsanna |
- november 10 2010 21:47:33
Az érzelmek húrjait szépen pengeted.Versed csodálatos.
üdv:gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
