Sose láttam még az eget oly kéknek,
mint szemedben tükröz?dve,
mikor a lágy napsugarak árnyékában
egy távolodó bárányfelh?be merültél.
Néztem mozdulatlanságod.
Apró porszemek szikráztak a körülölel? fényben,
ahogy az álom még el nem mosódott foltjai
el?zték a valóságot szemedb?l.
Elmerültél a gondolatok z?rzavarában,
s én kint rekedtem, mint az élet tartozéka.
