|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
csak egy csillag ragyog, éppen úgy mint régen
még mindig fényesen, büszkén, fenn az égen
mennyit jártam fel, fel, arra a dombra
ahol azt a csillagot éreztem magomba
hányszor vertem sátrat, ott, azon a dombon
s mint szikrázott A csillag, hogy mindent beragyogjon
ha felnéztem az égre, fel, onnan, hol jó volt
csak ?t láttam, rajta kívül, üres lett az égbolt
száz évig tán így volt, nem kopott a varázs
nem is sz?nt meg semmi, izzott még a parázs
de elrabolták dombomat, nem mászhatom többet
megrémülve pásztázom, a sík, kopár földet
egyszer aztán bújával, lehullott csillagom
azt mondta úgy nem marad, ha többet nem láthatom
dombom nélkül nem érem el fényt árasztó mindenem
a lenyugvó nap látványától könnybe lábad két szemem
ha még egyszer láthatnám, a csillagom fényét
akkora hegyet hordanék, hogy lejönni sem tudnék
az én régi dombom, ha még egyszer állna
alapja volna az útnak, melyen szívem a hegyre járna |
|
|
- október 29 2007 15:00:00
Nagyon meghitt, szerelmes hangulatot áraszt a versed. Építs új dombot, vagy keress másikat, amelyik sokkal szebb, magasabb lesz majd, mint az el?z?. Emlékként ?rízd meg a szívedben...
Maryam  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. augusztus 08. szombat,
László napja van.
Holnap Emőd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
