|
 Vendég: 134
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szigetel az idő
kis kapuk az emlékek
Kik nincsenek már
álmaimban fellelnek
Szigetként állva árván
Csak víz nyaldossa testemet
S a régi vágyak emléke
Hevíti a lelkemet
Kávém sem csordogál
az inger elhat, - távozott
csábító barna szemekkel
melyben a tűz ragyogott
párduc teste megizzasztott
Elhagyott szeretők lenyomataik
kipárologtak, nem gyűrik a lepedőm
Temetni önmagam… bele- meg- törődtem
Téveszmeként lelt rám az őrület
Majd, ha elnémulok
Ujjam sem dobol a klaviatúrán
Fekszek némán, csak bámulok
S hagyom, hogy mások tegyék meg helyettem….
…
Szavak halála lenne ez
|
|
|
- november 12 2010 16:36:50
Tsering!
Nagyon szép versed, gratulálok ircsi  |
- november 12 2010 21:21:44
Kedves T.D.,no ezt az oldaladat nemismertem.Kicsit mélyedünk?
Az utolsó versszakok tetszettek nekem,és nem csak az egész költeményed nagyon jól van megírva. |
- november 13 2010 08:28:48
Érdekes.
Ágota; |
- november 13 2010 14:38:40
Én is érdekesnek találom lélekversedet
Grat, Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
