|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mi rád nézünk, te próbálsz mosolyogni,
Ágyban fekszel, mert nem tudsz mozogni.
Most te az vagy, ki ugyan lábra nem áll,
Veled van, mind az, aki hozzád közel áll.
Neked néha a tekinteted a semmibe vész,
Neked addig lesz rossz, míg végleg elmész.
2010. szeptember 27. |
|
|
- november 15 2010 17:21:23
Jessyka!
Nagyon jól megírtad szomorú kis versedet, de igazad van, ha már csak a szenvedését látj és éli át hozzátartozója a betegnek, az szörnyű mindenkinek! Átéltem, átéreztem, kikészültem!
Sajnos,volt benne részem háromszor!/ hét éven belül:Anyósom, Apám, Drága Anyám/
Sok erőt kívánok a betegápolához!
üdv ircsi  |
- november 15 2010 17:35:09
szia, ezt régen írtam amint a dátum is mutatja. a nagymamám, akiről a tobbi verseim is szolnak az elmulása.
üdv. jessyca |
- november 16 2010 14:36:28
Szomorú versedhez gratulálok!
Zsanna |
- november 16 2010 15:51:33
Kedves Jessyca!
Így van, az elmenőnek csak addig fáj, amíg végleg el nem megy, de nekünk, akik visszamaradunk sokszor fájdalmasabb!
De utolsó mosolya még vígaszt ad.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
